szerda, december 14, 2011

Krokodilok rendje

Krokodilok (Crocodilia) rendjének felosztása és jellemzése:

A krokodil szó a görög eredetű krokodilos, a kroke (jelentése: kavicsok), és a dilos (jelentése: féreg) szó összevonásából ered.

A krokodilok (Crocodilia) a hüllők (Reptilia vagy Sauropsida) osztályába tartozó egyik rend. A legfejlettebb hüllőcsoportnak tekinthetők, ma élő legközelebbi rokonaik a madarak (Aves), testvércsoportjaik egymásnak. A kétéltű életmódot folytató krokodilfélék egyaránt alkalmazkodtak a vízi és a szárazföldi élethez. Számos afrikai országban szívós életképességet és termékenységet tulajdonítanak a krokodiloknak. Sok afrikai törzsnél, a krokodilt tartják az ősatya szellemének.

A rendbe tartozó összes faj - egy faj kivételével - édesvízi ragadozók. A legnagyobb faj a nílusi krokodil, akár az 6–8 métert is elérheti, de leírtak már kivételes 10 méteres példányokat is. A krokodilok falánk ragadozók, mindenféle állati eredetű táplálékot felfalnak, sőt a dögöt sem vetik meg. Napközben a parton napoznak, éjjel vadásznak, de ha van lehetőségük, nappal is zsákmányolnak. A krokodilfélék családjába tartozó krokodilok, aligátorok, kajmánok ragadozók, nemcsak aprótestű, hanem nagytestű állatokat is zsákmányolnak, sőt az embereket sem kímélik. Jellemző, hogy a harapásuk körülbelül harmincszor olyan erős, mint a nagyobb kutyáké, a gaviálok halakkal néha dögökkel táplálkoznak.

A krokodilok a trópusok hüllői, Ázsiában az ausztrál területen, Afrikában, Madagaszkáron és Amerikában élnek. Az aligátorok Dél-Amerikában és az USA déli részén tenyésznek, legnagyobb példányaik 4-4,5 méterre is megnőnek, ennél kisebbek a kínai Jangce folyó vidékén lévők. A kajmánok Közép- és Dél-Amerikában honosak, a legnagyobbak hossza eléri a 4,5 métert. Hasonló hosszúságúra nőnek az indiai Gangeszben élő gaviálok. Európa és az Antarktisz kivételével minden kontinensen élnek képviselőik, ma mintegy 30 fajukat ismerjük.
A fajok között jelentősek a méret különbségek. A Palaeosuchus és Osteolaemus fajok felnőtt példányai, mindössze 1 méter és 1,5 méter hosszúságot érik el. Nagyobb fajok elérhetik 4,85 méter hosszúságot, súlyuk több mint 1200 kilogramm. A krokodiloknál az ivari dimorfizmus jelei a testméret és a hosszúság is, a krokodil hímek nagyobb tömegűek, hosszabbak és meglepő módon gyorsabbak is a nőstényeknél. A meglepő méretek ellenére, a tojásból előbújó példányok nem nagyobbak 20 cm-nél. A legnagyobb faj a sós vízben élő sós vízi krokodil (Crocodilus porosus) mely Észak-Ausztráliában őshonos, illetve megtalálható Kelet-Indiában, Délkelet-Ázsiában is. A két igazolt példány mely rekordernek számít:
  •          Az egyiket a Mary-folyón lőtték le az orvvadászok még 1974-ben, amely 6,2 méteres volt.



  •          A másik példány pedig 1983-ban a Fly-folyón ejtették el, az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak a kikészített bőrét tudta lemérni egy zoológus, Jerome Montague. Így lehet, hogy ez a példány nagyobb lehetett, mint 6,2 méter. A legnagyobb fogságban tartott krokodil, egy Yai nevű torkolati-sziámi krokodil hibrid volt, mely Samutprakarn Krokodilfarm és Állatkertben élt Thaiföldön. 1972.06.10-én született, testméretei pedig bámulatosak voltak, 6 méter hosszú és 1114,27 kg nehéz volt.


A legveszélyesebb krokodil fajok az emberre nézve, a nílusi és az ausztrál sósvízi krokodil. A tengeri krokodil csak a meleg, nedves időszakban tartózkodik a szárazföld vizeiben, mocsaraiban, a száraz időszakban főleg a tengerparti lagúnákban tanyázik, és olykor a táplálékért mélyen beúszik a tengerbe. Az ugyancsak a krokodilfélékhez tartozó gaviálok nem támadják meg az embert, de a temetési szertartásokon, a Gangeszen leúsztatott holtestekből lakmároznak. Az ősi keresztény hit szerint biztosan pokolba jut az, akit egy krokodil fal fel.

A krokodilok teste hát-hasi (dorziventrális) irányban lapított, erősen gyíkszerű, erősen megnyúlt fejük erőteljes rövidnyakon nyugszik. A farok hosszuk közel azonos a test hosszával, de a farok már oldalirányból lapított. A krokodilok kültakarója csontos szarupajzsokból áll, a hátoldali pikkelyek erősebbek, merevebbek, szabályos elrendezésűek, barna vagy zöld színűek, a farok részen szaruperem is található. A fajmeghatározás egyik alapeleme a tarkótáji szarupajzsok alakja és elhelyezkedése. A has oldali pikkelyek vékonyak, rugalmasak, fehérek vagy pasztellszínűek. A krokodilok vázrendszerének kapcsán evoluciós tekintetben számos érdekességet fedezhetünk fel:
  • Koponyájuk megnyúlt, a koponya tetején találhatóak a szemüregek. A koponyacsontok erősen forrt csontok, a szájpadlás elcsontosodott.

  • A fogaik valódi gyökeres fogak, melyek erősen beékelődtek az arckoponyába. Rágásra nem alkalmasak, csak megragadásra és tépésre. Minden fog kissé hátra görbülő, azonos alakú, de más méretű. A pótlófogak az eredeti fogak alatt találhatóak, s az eredeti fogak letörése esetén a pótlófog kinyomja a fogcsonkot gyökerestül. 

  • A gerincoszlop erőteljes, rajta ún. csigolyabordák találhatók, melyek ősi bélyeg a hüllők között. A hátgerincben 9 nyak-, 12–13 hát-, 2–4 lágyék, 2–3 kereszt- és 34–42 farkcsigolya van. A csigolyák hátsó fele domború, elülső része pedig homorú, hogy a hátulsóval összepasszoljon. A bordák szegycsonthoz kapcsolódnak. 

  • Végtagjaik gyengébb tolólábak, mely csak kissé emelik meg a testet, és nem támasztják alá. A láb ujjai között úszóhártyák feszülnek.
Image result for crocs skeleton
Egy fekete kajmán vázrendszere

Az emésztőrendszer felépítése is érdekes. Az alsó állkapocshoz csatlakozik a nyálmirigy nélküli nyelv, ebből adódik, hogy a táplálékot mindig nedvesen nyelik le. A gyomor két részre oszlik, egy mirigyes és egy zúzógyomorra. A krokodilok meglepő módon, mint a madarak, köveket is nyelnek. A rövid bélcsatorna bolyhos gyomorvégi bélből és vékonybélből áll, a végbél rövid és széles. Kettős lebenyű máj, és hasnyálmirigy segíti az emésztést, az epe körte alakú, a lép kicsi.

A hüllők között a legfejlettebb keringési rendszerrel a krokodilok rendelkeznek. Nagyméretű szívüket szívburok veszi körül. A kamrák válaszfalai teljesek, a bal kamrából ered a jobb, a jobb kamrából pedig a bal osztóértörzs, a tüdőartériával együtt. A kettős aortaív itt is megtalálható, kis nyíláson keresztül képes keveredni a vér, így kialakítva a kevert vért, mely az változó testhőmérséklethez vezet.

Zárható orrnyílásuk a fej magasabb részén található, így úgy képesek víz alatt maradni, hogy közben a víz felszíne fölött mindent látnak, és lélegezni képesek. A garatot egy puha, kötőszövetes lebennyel képesek elzárni, így a víz ott nem képes befolyni. A gégefő egy hasítékon át a nyelv töve mögött nyílik, kissé kiszélesedik, azután a légcsőben folytatódik, mely a nyakon végighúzódik, belép a mellüregbe s két hosszú, görbült csővé oszlik, melyek aztán közvetlenül a két tüdő közepén levő nagy légtartóba, centrális üregekbe torkollnak. A belélegzett levegő ezekből áramlik át a számos redős kamrába. Tüdejük nagy mennyiségű levegőt képes befogadni, a víz alatt akár 1 óráig is bírják újabb levegővétel nélkül. A redős-kamrás tüdőhöz érdekes módon még légzsákok is kapcsolódnak, mely jellemző a madarakra, és a repülő őshüllőknél és a dinoszauruszoknál is fellelhető volt.

Kiválasztásuk természetesen utóvesével történik, amint az a többi hüllőrendre, a madarakra és az emlősökre is jellemző. A lebenyes, sötétpiros vesék a lágyékcsigolyákhoz függeszkednek; húgyhólyag nincsen, a húgyvezeték szorosan az ondóvezeték mellett nyílik a kloákába.

Az idegrendszer is igen fejlettnek mondható, az agy térfogata a testhez viszonyítva nagy. A krokodilok viselkedése sokkal összetettebb, mint a többi hüllőé; képesek megjegyezni nevelőjüket – akit így nem is bántanak, sőt engedik, hogy simogassa őket –, névre is hallgatnak. A nílusi krokodil például emlékezetből tudja, hogy mikor érkeznek a szavannán várakozó állatok a folyóhoz, hogy átkeljenek. Agyuk fejlett, felépítése a madarakéra emlékeztet, gyors reagálásra képes, plasztikus. Szemük felépítése egyezik a madarakéval, három szemhéjuk alakult: egy felső, egy alsó és egy átlátszó pislogó hártya. Mivel a krokodilok szemét az úszás közben egy hártyaszerű, ún. "harmadik szem" fedi, régen azt hitték róluk, hogy képmutatók, amikor megsiratják áldozataikat. Van olyan vélemény is, hogy azért hullat álszent könnyeket a krokodil, hogy magához csalogassa az arra járókat. Látásuk viszonylag fejlett, a színeket csak kezdetlegesen képesek egymástól elkülöníteni. A szemek kicsiny szemüregben mélyen fekszenek a koponya belsejében. A koponya két oldalán találhatók a fülbemetszések, melyek bőrlebennyel elzárhatók. A fül külső és belső fülre tagolódik, a belső fülben már csiga található, mely a többi hüllőnél nincs meg. Szaglásuk nem túl kifinomult, a többi hüllőnél fejlett Jacobson-féle szerv itt csökevényes. Ízérzékelésük ellenben nagyon fejlett és kifinomult.

A herék a hasüregben a vesék mellett helyezkednek el. A kloáka hátsó részében fekvő hímvessző egyszerű, kúp alakú s mély csatorna fut rajta végig. A kloáka mindkét oldalán két nagy mirigy van, melyeknek váladéka erősen pézsmaillatú s valószínűleg a nemi tevékenységgel vannak kapcsolatban. Két másik hasonló minőségű mirigy található az állkapcsoknak a fej középvonalához közeleső oldalán. A nemi ingerültség alkalmával ezek a mirigyek csapszerűen kitüremkednek, ami már a fiatal állatokon is megfigyelhető. A krokodilok megtermékenyítése belső, a párzás a sekély vízben történik. A nőstény meszes héjú, vastag fehérjerétegű tojásokat rak a part homokjába, a fészekben ágdarabokat, leveleket is hord, hogy a bomlás közben keletkező hő segítsen a kikelésben. A fészket általában magasra építi homokból. Az anyaállat agresszíven védelmezi a fészket, bármire, amely a közelébe merészkedik rátámad (emberek is gyakran így esnek áldozatul krokodilnak). A fiókák nemét érdekes módon a fészekben uralkodó hő dönti el: 33 °C alatt nőstények, míg 33,9 °C felett hímek kelnek ki a tojásból. A kikelést az anyaállat is segíti, majd szájba véve a krokodilfiókákat a vízhez viszi őket, ahol még pár napig vigyáz rájuk. Megállapíthatjuk tehát, hogy a krokodilok utódgondozása messzemenően a legfejlettebb a hüllők között.

A krokodilok valamennyi faja veszélyeztetett, kihalásukat elősegíti, hogy későn válnak ivarérettekké, s még ma is vadásznak rájuk, nemcsak bőrükért, hanem állítólagos gyógyhatású testrészeiért. A krokodil állkapcsának jobb oldali részéről feltételezik, hogy remek afrodiziákum, mert növeli a szexuális ingert. A nyugat-afrikai varázslók szerint a krokodil mája még a halálos betegségeket is kiűzi az emberből.A krokodil ürüléke remek kozmetikai szer, arcra kenve visszavarázsolja a bőr üdeségét, eltünteti a ráncokat, a szeplőket, bibircsókokat és a szemölcsöket. Leghatásosabb a krokodil száraz, már kifehéredett bélsárja, amelyet porrá törve kell használni. A hiedelem úgy tartja, hogy hatásos a nyavalyatörés ellen, és a nehezen megjövő menstruáció megindítására. A mézzel elegyített krokodilepe eltünteti a véraláfutást és gyógyítja a méhproblémákat. A krokodilzsír jó szőrtelenítő. A gyapjúba csavart krokodilszív pedig lecsillapítja a négynapos lázat. Jóval egyértelműbb volt távol-keleti rokonának, a Jangce folyóban élő aligátornak a megítélése. A kínaiak általában kegyetlen, bajt hozó állatnak tartották, az elpusztított aligátorok bőréből rituális, démonokat elriasztó dobokat készítettek. Az egyiptomiak, krokodilistenüket, a szent Szobeket mumifikált krokodilként vagy krokodilfejű, embertestű istenként ábrázolták. Szobek, mint a víz és a kiáradt Nílus istene is, biztosította az élővilág számára a termékenységet és a bőséget. Ő volt a fáraók védőszentje, nevét gyakran felvették uralkodók, példa erre, Szobekhotep fáraó neve. Az El Faiyum oázisban található - a görögök által Krokodopoliszként ismert - Arsinoe városában, a Szobek templomának medencéjében tartott krokodilt rendszeresen etették, ékszerekkel halmozták el, és gyakran imádkoztak hozzá. Amikor a hüllő kimúlt, bebalzsamozták, majd miután végeztek a mumifikálásával, szarkofágba zárták. Az egyiptomi sírokban számos mumifikált krokodil tetemére bukkantak az archeológusok. Több visszaemlékezés a krokodilt az istenek és az emberek védelmezőjeként tünteti fel, egykoron sokan krokodillal őriztették házukat a gonosz szellemek ellen, míg mások - lévén Ozirisz isten ellensége - a gonosz oldalán állónak tekintették, és könyörtelenül vadásztak rá.
Image result for croc skin bag
Krokodilbőr táska

A rendszerezés

Gaviálfélék
A gaviálfélék (Gavialidae) családjába 1 nem tartozik
Gavialis (Oppel, 1811) – 1 faj
  • Gangeszi gaviál (Gavialis gangeticus)



Aligátorfélék
Az aligátorfélék (Alligatoridae) családjába 4 nem tartozik
Alligator (Cuvier, 1807) – 2 faj
  • Mississippi aligátor (Alligator mississippiensis)
  • Kínai aligátor (Alligator sinensis)


Caiman (Spix, 1825) – 3 faj
  • Pápaszemes kajmán (Caiman crocodilus)
  • Sakáre-kajmán (Caiman latirostris)
  • Yacare kajmán (Caiman yacare)


Melanosuchus (Gray, 1862) – 1 faj
  • Fekete kajmán (Melanosuchus niger)


Paleosuchus (Gray, 1862) – 2 faj
  • Cuvier-törpekajmán (Paleosuchus palpebrosus)
  • Schneider-törpekajmán (Paleosuchus trigonatus)


Krokodilfélék
A krokodilfélék (Crocodylidae) családjába 3 nem tartozik
Crocodylus (Laurenti, 1768) – 12 faj

  • Hegyesorrú krokodil (Crocodylus acutus)
  • Páncélos krokodil (Crocodylus cataphractus)
  • Orinocói krokodil (Crocodylus intermedius)
  • Johnson-krokodil (Crocodylus johnsoni)
  • Mindoro-krokodil (Crocodylus mindorensis)
  • Púpos krokodil (Crocodylus moreletii)
  • Nílusi krokodil (Crocodylus niloticus)
  • Új-guineai krokodil (Crocodylus novaeguineae)
  • Mocsári krokodil (Crocodylus palustris)
  • Bordás krokodil (Crocodylus porosus)
  • Rombuszkrokodil (Crocodylus rhombifer)
  • Sziámi krokodil (Crocodylus siamensis)



Osteolaemus (Cope, 1861) – 1 faj
  • Tompaorrú krokodil (Osteolaemus tetraspis)



Tomistoma (Müller, 1846) – 1 faj
  • Szunda-krokodil (Tomistoma schlegelii)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése