Krokodilok
(Crocodilia) rendjének felosztása és jellemzése:
A krokodil szó a görög eredetű krokodilos, a kroke (jelentése:
kavicsok), és a dilos (jelentése: féreg) szó összevonásából ered.
A krokodilok (Crocodilia) a hüllők (Reptilia vagy
Sauropsida) osztályába tartozó egyik rend. A legfejlettebb hüllőcsoportnak
tekinthetők, ma élő legközelebbi rokonaik a madarak (Aves), testvércsoportjaik
egymásnak. A kétéltű életmódot folytató krokodilfélék egyaránt alkalmazkodtak a
vízi és a szárazföldi élethez. Számos afrikai országban szívós életképességet
és termékenységet tulajdonítanak a krokodiloknak. Sok afrikai törzsnél, a
krokodilt tartják az ősatya szellemének.
A rendbe tartozó összes faj - egy faj kivételével - édesvízi
ragadozók. A legnagyobb faj a nílusi krokodil, akár az 6–8 métert is elérheti,
de leírtak már kivételes 10 méteres példányokat is. A krokodilok falánk
ragadozók, mindenféle állati eredetű táplálékot felfalnak, sőt a dögöt sem
vetik meg. Napközben a parton napoznak, éjjel vadásznak, de ha van lehetőségük,
nappal is zsákmányolnak. A krokodilfélék családjába tartozó krokodilok, aligátorok,
kajmánok ragadozók, nemcsak aprótestű, hanem nagytestű állatokat is
zsákmányolnak, sőt az embereket sem kímélik. Jellemző, hogy a harapásuk
körülbelül harmincszor olyan erős, mint a nagyobb kutyáké, a gaviálok halakkal
néha dögökkel táplálkoznak.
A krokodilok a trópusok hüllői, Ázsiában az ausztrál területen,
Afrikában, Madagaszkáron és Amerikában élnek. Az aligátorok Dél-Amerikában és
az USA déli részén tenyésznek, legnagyobb példányaik 4-4,5 méterre is megnőnek,
ennél kisebbek a kínai Jangce folyó vidékén lévők. A kajmánok Közép- és
Dél-Amerikában honosak, a legnagyobbak hossza eléri a 4,5 métert. Hasonló
hosszúságúra nőnek az indiai Gangeszben élő gaviálok. Európa és az Antarktisz
kivételével minden kontinensen élnek képviselőik, ma mintegy 30 fajukat
ismerjük.
A fajok között jelentősek a méret különbségek. A Palaeosuchus
és Osteolaemus fajok felnőtt példányai, mindössze 1 méter és 1,5 méter hosszúságot
érik el. Nagyobb fajok elérhetik 4,85 méter hosszúságot, súlyuk több mint 1200
kilogramm. A krokodiloknál az ivari dimorfizmus jelei a testméret és a
hosszúság is, a krokodil hímek nagyobb tömegűek, hosszabbak és meglepő módon
gyorsabbak is a nőstényeknél. A meglepő méretek ellenére, a tojásból előbújó
példányok nem nagyobbak 20 cm-nél. A legnagyobb faj a sós vízben élő sós vízi
krokodil (Crocodilus porosus) mely Észak-Ausztráliában őshonos, illetve megtalálható Kelet-Indiában,
Délkelet-Ázsiában is. A két igazolt példány mely rekordernek számít:
- Az egyiket a Mary-folyón lőtték le az orvvadászok még 1974-ben, amely 6,2 méteres volt.
- A másik példány pedig 1983-ban a Fly-folyón ejtették el, az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak a kikészített bőrét tudta lemérni egy zoológus, Jerome Montague. Így lehet, hogy ez a példány nagyobb lehetett, mint 6,2 méter. A legnagyobb fogságban tartott krokodil, egy Yai nevű torkolati-sziámi krokodil hibrid volt, mely Samutprakarn Krokodilfarm és Állatkertben élt Thaiföldön. 1972.06.10-én született, testméretei pedig bámulatosak voltak, 6 méter hosszú és 1114,27 kg nehéz volt.
A legveszélyesebb krokodil fajok az emberre nézve, a nílusi
és az ausztrál sósvízi krokodil. A tengeri krokodil csak a meleg, nedves
időszakban tartózkodik a szárazföld vizeiben, mocsaraiban, a száraz időszakban
főleg a tengerparti lagúnákban tanyázik, és olykor a táplálékért mélyen beúszik
a tengerbe. Az ugyancsak a krokodilfélékhez tartozó gaviálok nem támadják meg
az embert, de a temetési szertartásokon, a Gangeszen leúsztatott holtestekből
lakmároznak. Az ősi keresztény hit szerint biztosan pokolba jut az, akit egy
krokodil fal fel.
A krokodilok teste hát-hasi (dorziventrális) irányban
lapított, erősen gyíkszerű, erősen megnyúlt fejük erőteljes rövidnyakon
nyugszik. A farok hosszuk közel azonos a test hosszával, de a farok már
oldalirányból lapított. A krokodilok kültakarója csontos szarupajzsokból áll, a
hátoldali pikkelyek erősebbek, merevebbek, szabályos elrendezésűek, barna vagy
zöld színűek, a farok részen szaruperem is található. A fajmeghatározás egyik
alapeleme a tarkótáji szarupajzsok alakja és elhelyezkedése. A has oldali
pikkelyek vékonyak, rugalmasak, fehérek vagy pasztellszínűek. A krokodilok vázrendszerének kapcsán evoluciós tekintetben
számos érdekességet fedezhetünk fel:
- Koponyájuk megnyúlt, a koponya tetején találhatóak a szemüregek. A koponyacsontok erősen forrt csontok, a szájpadlás elcsontosodott.
- A fogaik valódi gyökeres fogak, melyek erősen beékelődtek az arckoponyába. Rágásra nem alkalmasak, csak megragadásra és tépésre. Minden fog kissé hátra görbülő, azonos alakú, de más méretű. A pótlófogak az eredeti fogak alatt találhatóak, s az eredeti fogak letörése esetén a pótlófog kinyomja a fogcsonkot gyökerestül.
- A gerincoszlop erőteljes, rajta ún. csigolyabordák találhatók, melyek ősi bélyeg a hüllők között. A hátgerincben 9 nyak-, 12–13 hát-, 2–4 lágyék, 2–3 kereszt- és 34–42 farkcsigolya van. A csigolyák hátsó fele domború, elülső része pedig homorú, hogy a hátulsóval összepasszoljon. A bordák szegycsonthoz kapcsolódnak.
- Végtagjaik gyengébb tolólábak, mely csak kissé emelik meg a testet, és nem támasztják alá. A láb ujjai között úszóhártyák feszülnek.
 |
| Egy fekete kajmán vázrendszere |
Az emésztőrendszer felépítése is érdekes. Az alsó
állkapocshoz csatlakozik a nyálmirigy nélküli nyelv, ebből adódik, hogy a
táplálékot mindig nedvesen nyelik le. A gyomor két részre oszlik, egy mirigyes
és egy zúzógyomorra. A krokodilok meglepő módon, mint a madarak, köveket is
nyelnek. A rövid bélcsatorna bolyhos gyomorvégi bélből és vékonybélből áll, a
végbél rövid és széles. Kettős lebenyű máj, és hasnyálmirigy segíti az
emésztést, az epe körte alakú, a lép kicsi.
A hüllők között a legfejlettebb keringési rendszerrel a
krokodilok rendelkeznek. Nagyméretű szívüket szívburok veszi körül. A kamrák
válaszfalai teljesek, a bal kamrából ered a jobb, a jobb kamrából pedig a bal
osztóértörzs, a tüdőartériával együtt. A kettős aortaív itt is megtalálható,
kis nyíláson keresztül képes keveredni a vér, így kialakítva a kevert vért,
mely az változó testhőmérséklethez vezet.
Zárható orrnyílásuk a fej magasabb részén található, így úgy
képesek víz alatt maradni, hogy közben a víz felszíne fölött mindent látnak, és
lélegezni képesek. A garatot egy puha, kötőszövetes lebennyel képesek elzárni,
így a víz ott nem képes befolyni. A gégefő egy hasítékon át a nyelv töve mögött
nyílik, kissé kiszélesedik, azután a légcsőben folytatódik, mely a nyakon
végighúzódik, belép a mellüregbe s két hosszú, görbült csővé oszlik, melyek
aztán közvetlenül a két tüdő közepén levő nagy légtartóba, centrális üregekbe
torkollnak. A belélegzett levegő ezekből áramlik át a számos redős kamrába.
Tüdejük nagy mennyiségű levegőt képes befogadni, a víz alatt akár 1 óráig is
bírják újabb levegővétel nélkül. A redős-kamrás tüdőhöz érdekes módon még
légzsákok is kapcsolódnak, mely jellemző a madarakra, és a repülő őshüllőknél
és a dinoszauruszoknál is fellelhető volt.
Kiválasztásuk természetesen utóvesével történik, amint az a
többi hüllőrendre, a madarakra és az emlősökre is jellemző. A lebenyes,
sötétpiros vesék a lágyékcsigolyákhoz függeszkednek; húgyhólyag nincsen, a
húgyvezeték szorosan az ondóvezeték mellett nyílik a kloákába.
Az idegrendszer is igen fejlettnek mondható, az agy
térfogata a testhez viszonyítva nagy. A krokodilok viselkedése sokkal
összetettebb, mint a többi hüllőé; képesek megjegyezni nevelőjüket – akit így
nem is bántanak, sőt engedik, hogy simogassa őket –, névre is hallgatnak. A
nílusi krokodil például emlékezetből tudja, hogy mikor érkeznek a szavannán
várakozó állatok a folyóhoz, hogy átkeljenek. Agyuk fejlett, felépítése a madarakéra
emlékeztet, gyors reagálásra képes, plasztikus. Szemük felépítése egyezik a
madarakéval, három szemhéjuk alakult: egy felső, egy alsó és egy átlátszó pislogó
hártya. Mivel a krokodilok szemét az úszás közben egy hártyaszerű, ún.
"harmadik szem" fedi, régen azt hitték róluk, hogy képmutatók, amikor
megsiratják áldozataikat. Van olyan vélemény is, hogy azért hullat álszent
könnyeket a krokodil, hogy magához csalogassa az arra járókat. Látásuk
viszonylag fejlett, a színeket csak kezdetlegesen képesek egymástól elkülöníteni.
A szemek kicsiny szemüregben mélyen fekszenek a koponya belsejében. A koponya
két oldalán találhatók a fülbemetszések, melyek bőrlebennyel elzárhatók. A fül
külső és belső fülre tagolódik, a belső fülben már csiga található, mely a
többi hüllőnél nincs meg. Szaglásuk nem túl kifinomult, a többi hüllőnél
fejlett Jacobson-féle szerv itt csökevényes. Ízérzékelésük ellenben nagyon
fejlett és kifinomult.
A herék a hasüregben a vesék mellett helyezkednek el. A
kloáka hátsó részében fekvő hímvessző egyszerű, kúp alakú s mély csatorna fut
rajta végig. A kloáka mindkét oldalán két nagy mirigy van, melyeknek váladéka
erősen pézsmaillatú s valószínűleg a nemi tevékenységgel vannak kapcsolatban.
Két másik hasonló minőségű mirigy található az állkapcsoknak a fej középvonalához
közeleső oldalán. A nemi ingerültség alkalmával ezek a mirigyek csapszerűen
kitüremkednek, ami már a fiatal állatokon is megfigyelhető. A krokodilok
megtermékenyítése belső, a párzás a sekély vízben történik. A nőstény meszes
héjú, vastag fehérjerétegű tojásokat rak a part homokjába, a fészekben
ágdarabokat, leveleket is hord, hogy a bomlás közben keletkező hő segítsen a
kikelésben. A fészket általában magasra építi homokból. Az anyaállat
agresszíven védelmezi a fészket, bármire, amely a közelébe merészkedik rátámad
(emberek is gyakran így esnek áldozatul krokodilnak). A fiókák nemét érdekes
módon a fészekben uralkodó hő dönti el: 33 °C alatt nőstények, míg 33,9 °C
felett hímek kelnek ki a tojásból. A kikelést az anyaállat is segíti, majd
szájba véve a krokodilfiókákat a vízhez viszi őket, ahol még pár napig vigyáz
rájuk. Megállapíthatjuk tehát, hogy a krokodilok utódgondozása messzemenően a
legfejlettebb a hüllők között.
A krokodilok valamennyi faja veszélyeztetett, kihalásukat
elősegíti, hogy későn válnak ivarérettekké, s még ma is vadásznak rájuk,
nemcsak bőrükért, hanem állítólagos gyógyhatású testrészeiért. A krokodil
állkapcsának jobb oldali részéről feltételezik, hogy remek afrodiziákum, mert
növeli a szexuális ingert. A nyugat-afrikai varázslók szerint a krokodil mája még
a halálos betegségeket is kiűzi az emberből.A krokodil ürüléke remek kozmetikai
szer, arcra kenve visszavarázsolja a bőr üdeségét, eltünteti a ráncokat, a
szeplőket, bibircsókokat és a szemölcsöket. Leghatásosabb a krokodil száraz,
már kifehéredett bélsárja, amelyet porrá törve kell használni. A hiedelem úgy
tartja, hogy hatásos a nyavalyatörés ellen, és a nehezen megjövő menstruáció
megindítására. A mézzel elegyített krokodilepe eltünteti a véraláfutást és
gyógyítja a méhproblémákat. A krokodilzsír jó szőrtelenítő. A gyapjúba csavart
krokodilszív pedig lecsillapítja a négynapos lázat. Jóval egyértelműbb volt
távol-keleti rokonának, a Jangce folyóban élő aligátornak a megítélése. A
kínaiak általában kegyetlen, bajt hozó állatnak tartották, az elpusztított
aligátorok bőréből rituális, démonokat elriasztó dobokat készítettek. Az
egyiptomiak, krokodilistenüket, a szent Szobeket mumifikált krokodilként vagy
krokodilfejű, embertestű istenként ábrázolták. Szobek, mint a víz és a kiáradt
Nílus istene is, biztosította az élővilág számára a termékenységet és a
bőséget. Ő volt a fáraók védőszentje, nevét gyakran felvették uralkodók, példa
erre, Szobekhotep fáraó neve. Az El Faiyum oázisban található - a görögök által
Krokodopoliszként ismert - Arsinoe városában, a Szobek templomának medencéjében
tartott krokodilt rendszeresen etették, ékszerekkel halmozták el, és gyakran
imádkoztak hozzá. Amikor a hüllő kimúlt, bebalzsamozták, majd miután végeztek a
mumifikálásával, szarkofágba zárták. Az egyiptomi sírokban számos mumifikált
krokodil tetemére bukkantak az archeológusok. Több visszaemlékezés a krokodilt
az istenek és az emberek védelmezőjeként tünteti fel, egykoron sokan krokodillal
őriztették házukat a gonosz szellemek ellen, míg mások - lévén Ozirisz isten
ellensége - a gonosz oldalán állónak tekintették, és könyörtelenül vadásztak
rá.
 |
| Krokodilbőr táska |
A rendszerezés
Gaviálfélék
A gaviálfélék (Gavialidae) családjába 1 nem tartozik
Gavialis (Oppel, 1811) – 1 faj
- Gangeszi gaviál (Gavialis gangeticus)
Aligátorfélék
Az aligátorfélék (Alligatoridae) családjába 4 nem tartozik
Alligator (Cuvier, 1807) – 2 faj
- Mississippi aligátor (Alligator mississippiensis)
- Kínai aligátor (Alligator sinensis)
Caiman (Spix, 1825) – 3 faj
- Pápaszemes kajmán (Caiman crocodilus)
- Sakáre-kajmán (Caiman latirostris)
- Yacare kajmán (Caiman yacare)
Melanosuchus (Gray, 1862) – 1 faj
- Fekete kajmán (Melanosuchus niger)
Paleosuchus (Gray, 1862) – 2 faj
- Cuvier-törpekajmán (Paleosuchus palpebrosus)
- Schneider-törpekajmán (Paleosuchus trigonatus)
Krokodilfélék
A krokodilfélék (Crocodylidae) családjába 3 nem tartozik
Crocodylus (Laurenti, 1768) – 12 faj
- Hegyesorrú krokodil (Crocodylus acutus)
- Páncélos krokodil (Crocodylus cataphractus)
- Orinocói krokodil (Crocodylus intermedius)
- Johnson-krokodil (Crocodylus johnsoni)
- Mindoro-krokodil (Crocodylus mindorensis)
- Púpos krokodil (Crocodylus moreletii)
- Nílusi krokodil (Crocodylus niloticus)
- Új-guineai krokodil (Crocodylus novaeguineae)
- Mocsári krokodil (Crocodylus palustris)
- Bordás krokodil (Crocodylus porosus)
- Rombuszkrokodil (Crocodylus rhombifer)
- Sziámi krokodil (Crocodylus siamensis)
Osteolaemus (Cope, 1861) – 1 faj
- Tompaorrú krokodil (Osteolaemus tetraspis)
Tomistoma (Müller, 1846) – 1 faj
- Szunda-krokodil (Tomistoma schlegelii)
Oké!
VálaszTörlés